Sötét borongós időjárásra ébredtem, még hajnal se volt. De nem bírok aludni, kikelek, az ágyamból kicsit megszédülök, majd az íróasztalomhoz csoszogok, kotorászni kezdek. Kint esik az eső, néha villámlik, ilyenkor rózsaszín vonalak futnak át a szobám cékla lila falán. Szeretek ebben gyönyörködni. Az eső színjáték meggyőző, hogy félned kell a sötéttől, de ha beljebb nézel semmi sem igaz. Telefonom halk rezgéssel tudatta, hogy bekapcsolt. Gyorsan bepötyögtem a pin-kódot, és vártam, végre a telefon képernyőjén megjelentek a színek és egy apró virág is, majd megjelent az óra és alatta a dátum. Május 19-dike van. Sápadtan néztem a kivetítőre, majd az ágyamra, majd ismét a kivetítőre. Egy héten keresztül csak aludtam. Elszörnyedtem a gondolattól, hogy anyám miket élhetett át, hisz gyenge és megerőltetett már a szíve. Nem bírta volna ki, hogy engem elveszít. Épp jöttem haza a művésztelepről, amikor megláttam egy idős nénit, aki épp felszállt volna a buszra, rohantam oda, hogy segítsek neki, de ekkor egy óriási csattanás, majd a busz vagy 20 métert repült előre én pedig a lendülettől kiestem a buszból, ott azonnal eszméletemet vesztettem. Félhomály mi történt ez utána úgy hiszem kómában voltam, de hallottam, ahogy beszélnek körülöttem és hallottam, ahogy esik az eső, a csöpögés a halk kopácsolás, így tudtam, hogy élek.
Kopogás törte meg elmélkedésem menetét. Apu lesett be az ajtón, mely halkan, de mégis nyikorogva volt résnyire nyitva. Szürke szeme, most fénylett, arca kissé beesett ráncai most jobban meglátszottak. Öregedett mióta nem láttam.
- Minden rendben?-kérdezte rekedtesen.
- Igen persze mosolyodtam el, majd tovább keresgéltem. Hol van? Itt kéne, hogy legyen! Ha nem lesz meg esküszöm.... esküszöm, hogy falra mászok. Végre kitapintottam a két tubus kemény fémes anyagát. Megvannak! Remegő kézzel felpattintottam az olaj zöld temperát tartalmazó tubus kupakját és elbénult újaimra kentem. Bal kezes vagyok, de már nem leszek sokáig az. Muszáj lesz meg tanulnom jobb kézzel tenni, venni, mert különben kikiáltanak fogyatékosnak. Az pedig nagyon fájna.
Lassan kenegettem a kezem, néha-néha megnyomtam, hátha mégiscsak érzek valamit, de nem semmit.

'13.05.12. Lou