A címet egy remek felvételi előkészítői lapból vettem, mert nagyon nem tudom, hogy hol vagyok. 

Hétfőn 3 dogát írok, és tudom, hogy ne sírjon a szám emiatt, mert gimiben csak rosszabb lesz, de akkor is. Nem fer, hogy még készülni is alig tudok, sőt az anyag fele nincs is meg. Na, nem baj, majd kiötlök valamit. 

Tegnap lent voltam Balatonon, mert anyuék kirándulni akartak. Nekem, csak annyi kikötésem volt, hogy 8-ra érjünk haza max, mivel ha már tanulni nem tudok,, legalább hadd görcsöljek a tv előtt, hogy ki jut tovább az x faktorban, illetve, hogy Katniss túléli e (igaz már vagy 20x láttam). Nem sikerült, bár csak fél órát késtünk, és még a mekibe se ugrottunk be epershake-ért. 

Nem láttam, hogy a kedvenc csapatom mit adott elő, de legalább tovább jutottak, aminek örülök, mert tovább bámulhatom annak a nagyon cuki srácnak a képét, aki szerintem hihetetlenül halyaz Sugára (BTS).  A bandájuk neve MDC, ha jól emlékszem. Nem mondanám, hogy egy erős banda, meg egyedi, de a srác helyes, szóval maradjanak bent minél tovább, hisz itt nem is a tehetség a lényeg.

Ma anyuék elmentek az Aldiba vásárolni. Durva, mennyi minden van ott. Hoztak nekem egy párnát, ami félig boci, mármint van egy boci feje, lábai, farka, de attól még egy párna. Öcsi kapott egy körzőkészletet. Nem tudom melyikünk járt jobban. (Haha, persze, hogy én. A boci gyűjteményem már eléggé komoly, majd írok róla egy cikket.) Beugrottak a mekibe is, és hoztak epershaket. Hiába az egészséges táplálkozás, ezt a luxust meg kell hagynom magamnak.

Azt hiszem ennyi pihenőt adhattam magamnak, megyek vissza a matek&föci&töri&német világába. Mert a prím számok és DNY Ázsia megfűszerezve az I. világháborúval nagyon izgató. Auf Wiedersehen!