Igen, mint láthatjátok, visszatértem. Ismét itt a frissen mosott lou írások teregetője, újra fényesítve, mert új kinézetet kapott. Igazából egy nagyon egyszerűcske dizinek tűnik, de én napokat szenvedtem vele, főleg a háttérrel. Ez amúgy az Epik High egyik albumának borítója is. Most ők kerültek a főszerepbe, de leginkább Tablo, mert mostanában sokat segített nekem a zenéjük (a zenéje)....

Hiányoztatok, be kell, hogy valljam. Az, hogy minden nap pötyögjek, és elmondhassam azokat a picike élményeket, amiken mások csak néznek, hogy "Ennyire unalmas életed van?". Nem sok ember kéri, hogy meséljek magamról, az életemről. Senki nem akar megismerni, de mást se. Erre ez elmúlt hetekben jöttem rá, amíg nem volt blogom. Olyan felszínes kapcsolatokat ápolunk a legtöbben, hogy most karácsonykor, ha nem egy igazán karakteres személy a kedves barátod, biztos, hogy valami tömegcikkel tudsz csak "kedveskedni" neki. Na ja, mostanában nincs a legjobb kedvem, bár ez inkább ingadozó.

Emlékszetek Flórára? Szombaton csak random felhívtam, megbeszéltünk egy talit és kibékültünk. Annyit nevettünk és szórakoztunk, hogy elment a teljes délután és kora esti időszak.

Nemrégiben megjöttek az ebayről rendelt cuccok. Kicsit mérges vagyok, mert az 's'-es felnőtt pasi gatyám helyett, egy xl-est küldtek, de sebaj, majd anyuval összevarrogatjuk,  hogy hordható legyen számomra. Amúgy még érkezett egy G-Dragon album, amit nagyon imádok (még jobban a hozzá járó posztert, haha) és a legeslegnagyobb kedvencem a One Ok Rock karkötőm, amit azóta nem lehet levarázsolni a kezemről, amióta megérkezett.