OMG, nem szoktam fangörcsölni, se visítani - most se ezt teszem -, de amióta megjött a CD-m nem állok le a mosolygással és egyszerűen csak boldog vagyok. Jött vele még egy EXO poszter is, illetve az albumban volt egy BTS photocard, meg egy O! R U L8 2? poszter is. Mindkettő óriási (a poszterek) most próbálom kicsit kiegyenesíteni őket, szóval préselem a drágákat, aztán valahogy helyet kerítek nekik a falon. A hifit beüzemeltem és 3x már le is ment a teljes album. Nagyon jó, és sokkal igazibb, hogy cd formájában tudom hallgatni, illetve van már valami igazi, valami kézzel fogható dolog róluk. (Amúgy a kép a We On c. szám egyik részlete.)

Mostanában gondolkoztam rajta, hogy kéne csinálni egy rendesen üzemelő BTS rajongói oldalt + EXO, B.A.P. Nem tudom, mert ugye fordításokat eléggé szegényesen tudnék hozni. De az újdonságokat tudnám rendesen posztolni, illetve a biográfiákat is tudom (csak le kéne gépelni, no meg néhol pontosítani.) E miatt vagy átalakítanám a zene menüt, vagy rendesen feltölteném az ázsia menüt. Kinek melyik a szimpatikusabb? 

A címet egy remek felvételi előkészítői lapból vettem, mert nagyon nem tudom, hogy hol vagyok. 

Hétfőn 3 dogát írok, és tudom, hogy ne sírjon a szám emiatt, mert gimiben csak rosszabb lesz, de akkor is. Nem fer, hogy még készülni is alig tudok, sőt az anyag fele nincs is meg. Na, nem baj, majd kiötlök valamit. 

Tegnap lent voltam Balatonon, mert anyuék kirándulni akartak. Nekem, csak annyi kikötésem volt, hogy 8-ra érjünk haza max, mivel ha már tanulni nem tudok,, legalább hadd görcsöljek a tv előtt, hogy ki jut tovább az x faktorban, illetve, hogy Katniss túléli e (igaz már vagy 20x láttam). Nem sikerült, bár csak fél órát késtünk, és még a mekibe se ugrottunk be epershake-ért. 

Nem láttam, hogy a kedvenc csapatom mit adott elő, de legalább tovább jutottak, aminek örülök, mert tovább bámulhatom annak a nagyon cuki srácnak a képét, aki szerintem hihetetlenül halyaz Sugára (BTS).  A bandájuk neve MDC, ha jól emlékszem. Nem mondanám, hogy egy erős banda, meg egyedi, de a srác helyes, szóval maradjanak bent minél tovább, hisz itt nem is a tehetség a lényeg.

Ma anyuék elmentek az Aldiba vásárolni. Durva, mennyi minden van ott. Hoztak nekem egy párnát, ami félig boci, mármint van egy boci feje, lábai, farka, de attól még egy párna. Öcsi kapott egy körzőkészletet. Nem tudom melyikünk járt jobban. (Haha, persze, hogy én. A boci gyűjteményem már eléggé komoly, majd írok róla egy cikket.) Beugrottak a mekibe is, és hoztak epershaket. Hiába az egészséges táplálkozás, ezt a luxust meg kell hagynom magamnak.

Azt hiszem ennyi pihenőt adhattam magamnak, megyek vissza a matek&föci&töri&német világába. Mert a prím számok és DNY Ázsia megfűszerezve az I. világháborúval nagyon izgató. Auf Wiedersehen!

amikor megtalálod kiskorod egyik kedvenc számát. Fuh, ez eléggé közhelyes lett.

Péntek, vége a napnak, sétálok hazafele, közbe Kinga magyarázza, hogy milyen szar neki, mert nem aludhat mikor hazaér, hanem rendet kell raknia, mert jönnek át hozzá aludni a barátnői. Haha, hát rohadtul sajnáltam szegényt, ilyen szörnyű dolgok történnek vele... Egy idő után elbúcsúztunk, ő ment balra, én jobbra, és találkoztam Alfréddal (nem Aladárral. Alfrédról még nem volt szó.) ő is elkezdte részletezni, hogy mit csinál a hétvégén... Ma reggel már fel is dobott egy totál józan (remélem érezhető az irónia) képet magáról és egy csajról instára.  Ahogy sétáltam, magamba egyre inkább estem össze, mert, ahogy végig gondoltam, én senkivel se mentem sehova, és nagyon ritkán volt, hogy bármi ilyesmit csináltam volna. Szóval ez így bántott. 

Végül eljött az 5 óra, összepakoltam és elmentem írásra. Eddig a kisgyerekekhez jártam, és idén ősszel mentem át a nagyobbakhoz. (Amit már előbb meg kellet volna tennem.) És rá kellet jönnöm, hogy nem véletlenül van ez így. Így, ez az egész. Engem nem dob fel, hogy ott ülünk hárman az ágyon, egymás körmét festegetjük, nyomi zenét hallgatunk, és pasikról áradozunk. (Haha, tapasztalat.) Se az, hogy ismeretlen emberekhez csapódva totál részegen végig hányjuk az éjszakát. Lehet, hogy én vagyok a gáz, de nekem bőven jó, amikor 8-10 művelt ember összeül, és tud beszélgetni a ténylegesen fontos dolgokról, vagy csak úgy a mindennapokról. De ha a disztópia fogalma felmerül, mondják rá, hogy Orwell, és egyszerűen néha én érzem magam műveletlennek. Ezek mellet, persze csomó röhögő görcs tud kialakulni, csak egy torta szelettől, vagy egy leleményesebb írástól. Nem tudom, nekem ilyen a péntek estém, és nem akarok cserélni. Bár jövő héttől rajzom lesz 3-tól 6-ig ilyenkor, szóval tolódik kissé ez az egész.:(

(Nem tudom mi köze van az egész bejegyzésnek a videohoz.)