Bizonyára sokatok ismeri ezt a hihetetlen pofás kis sorozatot. Sok oldalon láttam, hogy nézik illetve talán egy-két ajánlót is találtam... Lényeg a lényeg, hogy én is elkezdtem nézni.

Az egész sztori annyi, hogy adott egy adag gimnazista, akiknek zűrös az élete. Valahogy egymásra találnak, és barátok lesznek így 6-7-en. Az ő életüket mutatja be. Minden rész egy-egy személyé.

Tudni kell a sorozatról, hogy 2 évadonként változnak a szereplők, így kialakult 3 generáció, avagy 6 évad. Van még egy 7. amiről semmit se tudok, de most nem ez lesz a lényeg.

Első és második évad. Kezdeném azzal, hogy rosszul volt linkelve a video, így rögtön megnéztem a 4. részt kezdésnek. Enyhén semmit nem értettem az elején, de sebaj, nézzük. Miután vége lett, (rájöttem, hogy a negyediket néztem meg) rákerestem az elsőre és az elejétől végignéztem zsinórban a teljes első évadot. Nagyon tetszett, mert olyan "normális" volt. Nem keféltek körbe a szereplők és még fogjuk rá, egész hihető is volt. Reális. Nem voltak ilyen kínos pillanatok, mint amikor tudjátok, legszívesebben leüvöltenéd a szereplő fejét, hogy mi a rézharisnyát művelsz?! (Na, jó Sidnél néha talán előfordult, de tűrhetően volt lúzer.) 

A karakterek nagyon tetszettek, mert úgymond ki voltak dolgozva, meg volt az egyéniségük és a szerepük is, nem csak úgy lézengtek. Kedvencem Maxxie és Chris volt. Akiket legszívesebben tovább tekertem volna az a Cassie és Sid páros. Idegesítően bénák, nem a színészkedésben, hanem a karakterük.

Effy, akire már kíváncsi voltam, mert nagyon sok helyen lehetett hallani róla, olyan mintha ő lenne az egész sorozat visual-ja (értsd: erről a névről rögtön a sorozat jut az eszedbe, képviseli az egészet). Az elején egész szimpatikus volt, bár csak pár jelenetben szerepelt, és rögtön megértettem, mit bír benne mindenki annyira. Viszont, mikor eljött az ő ideje, a harmadik évad, már kezdett olyan taszító lenni számomra. Az évad végére már egyszerűen nem érdekelt.

No, de, a harmadik évadban új szereplőket kaptunk Effy mellé, és elbúcsúztunk a régi bagázstól. Az újak nem gimnazista végzősök voltak, hanem kis elsősök, így nekem kicsit furcsa volt, hogy szinte ugyanazt az élet szinvonalt tolják, mint elődeik, akik jó 4-5 évvel előrébb voltak náluk. (Bár gondolom, én nem haladok a korral.) 

Az új szereplők egész érdekesnek tűntek, de túl sok volt a lány, és így előre tudhattam, hogy ez már nem az én sorozatom lesz. Így is történt. Jöttek a remek körbekefélések, mindenki volt mindenkivel, mindenki megcsalt mindenkit...stb. Már nem tetszett az egész, így egyre ritkábban néztem új részt, és mára be is fejeztem. Már nem köt le, mert nem érdekel. Ezen felül, sokaknak tetszik, és van még egy generáció meg a 7. évad, amiről nem tudok nyilatkozni. Szóval egy próbát mindenképp megér! 

Az ember életében vannak néha szerencsés és boldog pontok. Haha, lehet nem is olyan ritkán! Ilyen volt a tegnapi napom is. Voltam fogszabályzáson feltették a hátsó bigyókat így most van egy fémrúd a szájpadlásomnál amitől alig bírok enni (mondjuk fáj is a szám ezerrel szóval az étkezés porjekt amúgy is halasztva van).

Elmentem írásra, ahol nagyon jó volt a hangulat. Sokat nevettem, mert nagyon sokan voltunk és mindenki a másikon keresztül beszélt valakihez. Én mondjuk pont a legrosszabb jhelyre ültem, így csak hallgatni tudtam a többieket, de sebaj nekem így is jó volt.

Hazafele viszont elszomorodtam. Nem tudom miért, csak úgy hirtelen rám tört a szomorúság. De nem tarott sokáig, mert amint felmentem tumblr-re egy üzenet fogadott: Nyertem egy giveaway-en!^^ Méghozzá egy olyan dolgot amiért már rég csorgott a nyálam (bár még csak kb egy-két hete jelent meg) a BTS új albuma + EXO poszter. Ez egy kis időre feldobott, de utána megint visszaestem abba a rohadt szomorúságba. Utálom az ilyen pillanataimat.

De meg van rá a legjobb orvosságom: Dél-Korea. Egész este a történelmét meg minden hozzá kapcsolódó weblapokat bújtam.:) Feldobott, de úgy igazán. Mindenki szerint hülyeség, hogy ezért vagyok úgy oda, és, hogy lehet a "kutyaevő szarzenéjü kínaiakat" szeretni? Hát pont így. Nem vagyok normális? Igen, erre már rég rájöttem és el is fogadtam, nem kell mindig a fejemhez vágni.

Egész nap ezen pörgött az agyam és úgy gondoltam hátha tudtok egy kis segitséget adni, vagy valami tanácsot. Szóval:

Le szeretném vágatni a hajam. De nem csak úgy pár centit, hanem... na ugye nekem kb lapockámig érő hajam van és ebből nem csak pár centit, hanem ilyen "fiús"-an eléggé sokat. Ilyesmi "frizurák" jöhetnének szóba:

A lényeg az lenne, hogy mondjatok nekem pro és kontra érveket, illetve tapasztalatokat. Fontos tény, hogy versenyszerüen sportolok illetve kicsit hullámosabb a hajam és barna. (Festeni nem szeretném.) Nektek melyik tetszik a legjobban? (sorszám)

Nagyon köszönöm a segítségeteket!:)

A magyar zene színvonala eléggé siklik lefelé, hisz a legszámottevőbb műfaj mostanság a rap és hiphop. Evvel nem is lenne baj, ha minőségi lenne. Mindenki ugyanonnan, ugyanoda, ugyanarról, ugyanúgy.

Ebből kifolyólag a legtöbb ember hátat fordít a magyar nyelvű zenének, és inkább keresi a külföldi (főleg amerikai, brit) előadókat. Ez kifejezetten negatív a nemzeti összetartás, és a magyarság fényének. Így gondoltam nagyot és merészet, megosztanám veletek azt a pár bandát/dalt/előadót, akiket érdemes hallgatni.

01. Punnany Massif - Élvezd (szimfonikos feldolgozás) 

02. Vad Fruttik - Lehetek én is

03. Kispál és a borz - Ha az életben

04. Rúzsa Magdi - Beteg a világ

05. Zanzibar - Március végétől

Hirtelen ennyi jutott eszembe, remélem megtetszett nektek valamely szám a felsoroltak közül. Próbáltam minél színesebben válogatni a stílusokat. 

Nem tudom ki hallot már róla, esetleg emlékszik rá, hogy még anno volt egy korszak (kb. 90-es évek) amikor hódítottak a fiúbandák. Ekkoriben kezdődött meg az az igazi rajongás ami ma már a legtöbb kis fiatal csaj életének szerves része. Bár volt egy kis szünet, mikor hanyatlóba ment ez a médiai trükk.

De amióta megszületett ez a drága One Direction (1D) újból elkezdtek szaporodni, és és mostmár megint egyre több képzetlen szépfiú valja magát zenésznek miközben életében nem volt a kezében egy hangszer se, sőt a legtöbben nem is tudnak kottát olvasni. (Directionereknek üzenem, hogy mielőtt elkezdenének bombázni; tudom, hogy Niall gitározik meg meg ismerik a hangszereket, de ez most kőkemény általánosítás, had élvezzem egy kicsit.) 
Most pár számomra hallgatható nyugati boyband klippjét linkelném ide nektek, falatozzatok kedvetekre. 

Union J - x faktorban alakult banda

Emblem3 - x faktorban indult banda

Na, és most következzen egy fiúegyüttes akik amennyire tudom a One Direction segitségével futottak be, előzenekeruk voltak.

5 Seconds of Summer - pozitív, hogy hangszeresek tehát magát a zenét is ők szerezték

Before You Exit - youtube által lettek híresek, hangszeres banda

Végül pedig az én abszolút győzteseim, akik a youtube segitségével jutottak el a debütálásig, és ténylegesen szeretem őket hallgatni:

The Vamps - a youtube által befutott együttes

Persze amúgy az 1D előtt is voltak fiúbandák, de igen elenyésző számban. Személyes véleményem szerint ettől a fiúbandától kiindulva kezdett el pörögni a számláló.