Épp a kis asztalnál ülök, egész szépen megy a net, és hallgatom, ahogy öcsém próbál bejönni. Az ajtó kártyával működik, szóval ilyen kis aranyos csilingelő hangja van. Eszébe nem jut kopogni, inkább csak magában zsörtölődik, és próbálkozik. Most abba hagyta.

Igazából csak pár perce érkeztünk meg a hotelbe, ahol minden évben megszállunk. Idén nem a kedvenc szobámat kaptuk öcsémmel, hanem egy extra picit aminek az ablaka... igazából nem néz semerre se.

A jó hír viszont, hogy van kád, wifi és sok-sok konnektor.

Egyszerűen nem tudok mit írni. Nem tudom, hogy fogalmazzam meg azt a tényt, hogy úgy néz ki ismételten elszúrtam valamit. Olyan egyedül érzem magam, mert T. leszar. Igaza is van, most jegyezték el, minden tök hepí és csomóan imádják. Mostmár igazán elfelejt Most.... 

Beszélgetni akarok valakivel, de ez hazugság, mert az Ő társaságára vágyom. 

Íme itt a 7 napos kihívásom 3. bejegyzése. A mai kérdésem pedig: Mit csinálsz a téli szünetben?

Hm, hát eddig voltam ugye korizni, amúgy pedig a családdal vagyok, már amennyire annak lehet ezt a helyzetet mondani, miszerint én a szobámban videózok/tumblizok/játszok, ők pedig kint TV-znek, ha pedig kajás vagyok, ki megyek közéjük. Szóval igen, valahogy így vannak nálunk, vagy legalábbis nálam a dolgok. Holnap indulunk Ausztriába síelni, már nagyon várom. Szilveszterre jövök haza, amit úgy néz ki idén se a haverokkal, hanem  3-4 kocka és azok szülei között fogok eltölteni. Nem az, mármint én is kocka vagyok ((enyhén)), de ők nagyon durván csak LOL-oznak meg Minecraft...

Amúgy kiírtak 2 pályázatot is, melyeknek a határideje 31.-e éjfél. Az egyik videós, a másik viszont írós. Az írósat nem hinném, hogy be tudom fejezni, de mivel úgy is öcsimnek készül, így majd a 6.-7.-i névnapjára befejezem....

*wine*
oh shit, camera
*tea*

A tegnapi napom remekül sikeredett, ugyanis az egész nagy család elment korizni. Én világ életemben féltem ettől a "sportágtól", így minden évben újra is tanultam...De idén, mikor elmentünk sulival, annyit ökörködtünk, meg olyan jó volt, hogy megtetszett, és bátorkodtam -már tegnap- tanulgatni pár új dolgot. Pontosabban hoki-fékezni, koszorúzni és hátra fele menni. Büszke voltam magamra, hogy volt hozzá kitartásom, mert amúgy az ilyen dolgok nálam igen ritkák. 

Tegnap estefele szópárbajba keveredtem egy primitív ló-imádóval. Először elkezdi, hogy úgy nézek ki, mint egy rossz tini buzi, majd a végén már azzal jött, hogy exhibicionista sznob vagyok, aki push uppolja a mellét és a pólója véletlen mindig lecsúszik... Mit akar? Persze, neten keresztül pattog, mint kecskeszar a deszkán, de hogy élőben még a közelembe se mer jönni az 100. Mindegy, nem húzom föl magam rajta, sokkal inkább röhögőgörcsöt kaptam a sok hülyeségétől. 

Ilyen se volt még. Idén nagycsaládosna ünnepeltük ezt a remek ünnepeet, ami azért volt jó, mert a karácsonyi vacsoráig mindenki feszengve ült a szobám valamelyik pontjában, és síri csönd honolt.... Nem igazán tartjuk a kapcsolatot, így szinte semmilyen emlékem nincs velük, csak rokonok.

Ennyit erről. A karácsonyi vacsi finom volt, majd jött az ajándék bontás, amit végig izgultam, hogy nehogy megolvadjon a csoki amit anyuméknak készítettem. (Ugyanis végül házicsoki lett az ajándékuk aszalt eperrel és zöldteával.) 

Nem kaptam még mindig pennyboardot, de azt tudom mondani, hogy jobbakat viszont igen: EXO albumot, Kanye West pólót, végre egy jó meleg sapit meg egy deisgner gatyát. Ajándék szempontjából nagyon jó volt, aztán jött a legjobb része, hogy amúgy is H.I.M-t hallgattunk, de miután kibontottam a csomagomat, betették az EXO-t. Ilyen karácsonyt, komolyan.:'D

Este még felszaladtam a netre, de már bejegyzést írni fáradt voltam... és rámírt facebookon egy tök ismeretlen srác, hogy rohadtul tetszik neki a stílusom és hogy mennyi idős vagyok. Tudom, hogy az ilyenekkel vigyázni kell meg minden, de a végén végül egy egész jót beszélgettünk.