A célom az, hogy jó legyek
Hű társam oldalán,
Oly sok a harc, a küzdelem,
De győzelem vár ránk!

Kalandra hív a messzeség
Így megismerhetem.
A Pokémonok hű szívét,
Mely így ver odabenn!

Pokémon! Szerezd meg hát mind!
Csak te és én,
Mi győzünk a legvégén
Pokémon!
Ó, te igaz barát,
A győzelem vár ránk.

Pokémon! Szerezd meg hát mind!
Szívünk együtt ver,
Az út végén vár a siker.
Vigyázz rám, ó te jóbarát!
Pokémon!
Szerezd meg hát mind!
Szerezd meg hát mind!

Ki szembeszáll, az elveszett,
Hisz szívünk oly erős,
Lelkünk a harctól nem remeg,
Hát tarts velünk és győzz!

Egy jó csapat, kit itt találsz,
Sok igaz, hű barát,
Feltartalak hát, ne tétovázz
Jöjj, nagy út vár ránk!

Pokémon! Szerezd meg hát mind!
Csak te és én,
Mi győzünk a legvégén! Pokémon!
Ó, te igaz barát, a győzelem vár ránk.
Pokémon! Szerezd meg hát mind!
Szívünk együtt ver,
Az út végén vár a siker.
Vigyázz rám, ó te jóbarát!
Pokémon!
Szerezd meg hát mind!
Szerezd meg hát mind!
Szerezd meg hát mind!
Szerezd meg hát mind!

Pokémon! Szerezd meg hát mind!
Csak te és én,
Mi győzünk a legvégén! Pokémon!
Ó, te igaz barát, a győzelem vár ránk.
Pokémon! Szerezd meg hát mind!
Szívünk együtt ver,
Az út végén vár a siker.
Vigyázz rám, ó te jóbarát!
Pokémon!
Szerezd meg hát mind!
Szerezd meg hát mind!
Pokémon!

Olyan furcsa, mert nem telt el egy hét se, sőt pár nap is csak alig, de már lelkiismeret furdalásom van, hogy miért nem jelentkezek. Tehát, most eleget teszek e fajta vágyamnak és pötyögök pár sort. 
Mint mondtam voltunk lent rokonoknál, amit nagyon élveztem mert én másoduncsitesóméknál aludtam, aki megjegyzem egyidős velem és kpopper, meg ő is szereti a jrockot meg a yaoit meg minden ilyen csuda jó dolgot. Elvoltunk, csináltunk egész sok képet. (Megjegyzem a legtöbbön egy tiarában pózolok ő pedig egy ilyen lila kis kalapban ami tele volt tollakkal meg ilyen bizbaszokkal. Nem tudom, honnan vannak neki ilyen cuccai.) Kipróbáltuk kis uncsitesóm tetkó készletét aminek az lett az eredménye, hogy másoduncsimnak, -akit csak hívjunk Zitának- egy hatalmas paca éktelenkedett a kezén. Én meg sikeresen összekentem az ágyneműt. 
Tegnap voltam kereszt szüleimnél  előtte pedig az egész napomat a konyhában töltöttem. Új receptem van! Félig macaron félig habcsók és isteni finom és jól néz ki. Erre most tényleg büszke vagyok, mert nem tört össze a teteje, és gyönyörű pasztell színek lettek. 
Kereszt szüleim is felköszöntöttek, megkaptam az Édes Anna című Kosztolányi művet. Nagyon kíváncsi vagyok rá, meg megrendeltünk pár cuccot eBay-ről, szóval úgy néz ki lesz GD albumom (omo) meg OOR karkötőm és egy ilyen fura mintájú gatyám amibe szerelmes lettem. (Ilyen is ritkán történik.)  A tortám nagyon finom volt, keresztanyám rátett egy Hello Kitty-s gyertyát. Szóval elégettük a kismacskát. (Muhahahaa.) 
Ma pedig megérkeztek az apai ági rokonaim. Ők ilyen tanyasiak, szóval sok mindenben nem értünk egyet, meg nehéz unokatestvéremmel beszélni, mert sok mindenről nem tud. Erről majd szeretnék is írni, de nem most. Majd egy erre "szakosodott" cikkben...:) Jaj most olyan sok képem van, kicsit kiphotoshoppolom, aztán feltöltöm.

Tudjátok megint rám köszöntött, ez a fingom sincs, ki vagyok, hangulat. Magamtól nem is jött volna, én pont most elégedtem meg magammal, végre kényelmes a saját bőrömben élni és a közérzetem is jobb lett. 
De persze, hogy ilyenkor jönnek a dolgok ezerrel, és én meg csak állok ott. Tudjátok ez olyasmi, hogy van egy zacskó chipsed, egy ember odajön és kér tőled, aztán jönnek a többiek is, és a végén ott állsz egy üres zacskóval a kezedben. 
Mindenki mondja, hogy ne játsszam meg magam, legyek már az, aminek megismert. 
Az öltözködés határoz meg mindent, ha fiús vagy, már lesüllyedtél, ha még tomboy is vagy akkor totál szégyen vagy. Az a szép, aki természetes szépség, és van egyedi stílusa, ami divatos és nem meghökkentő. Anyám ilyen, és elvárja, hogy én is ilyen legyek. De nem csak ő, hanem a teljes környezetem. Olyan zavaros és egyszerűen nem tudom.

Na, mindegy, veszélyes ide bármit is kiírni. Szerintem költözni fogok és nevet is váltok, pedig egyáltalán nem akarok, de idegesít, mint mondtam, hogy egy bizonyos személy olvassa a bejegyzéseimet. 

Jaj, ma találtam egy nagyon jó bandát. Hallgassátok meg, de tuti nem fog tetszeni. Mostanában sok új előadót találok, de most csak őket linkelem.

- Hey dad can you make me a sandwich?
- Abracadabra you're a sandwich

Vannak emberek akiknek örül az ember, ha érdeklődnek utána, de mindennek van egy határa. Tudja a blogom címét, a tumblimat, a fb-met, az instámat. Jó mondjuk ezek közül a tumbli/blog a fontos csak, de mégis. Ez már beteges, hogy így lenyomoz valaki. Honnan tudja? Miért érdeklem ennyire? Idegesít és megőrjít, hogy ennyire nem tud békén hagyni. Komolyan megfojt. Nem akarok naplót írni, nem akarom bezárni a blogot, nem akarok költözni (megjegyzem előző költözésem is miatta volt, de így is megtalált). Mit akar tőlem? Mit akar belőlem?

Na ilyenkor érzem, hogy fight for freedom van.