Ma láttak elsőnek a drága osztálytársaim és egyéb ismerőseim rövid hajjal. Kifejezetten jól fogadták. Sőőt.... mindenki dicsérgette, még a srácok is odaszóltak, hogy tök okés, bár amikor megérkeztem a szekrényekhez Aladár elkiáltotta magát, hogy "úúúristeen"... Mindegy, szerintem a legtöbben csak nem akartak megbántani... Tényleg, a következő beszélgetés zajlot le köztünk Miklóssal:

Miklós: Megfoghatom? 
Lou: Öhm, miért?
Miklós: *megfogja, megszagolja* Jó nem változott semmit. 
Lou gondolatban: WTC?!

Akinek nem esett volna le a hajamról volt szó a fönti sorokban, nem ám másról. Illetve Lou én lennék, de ezt tudjátok, mIklósról meg már olvashattatok. Oké hát érdekes volt. Aztán ma csak 3 óránk volt, mert mentünk Van Gogh kiállításra, tudjátok erre az alcímes Alivera. Mit ne mondjak, pocsék volt. 3 terem volt összesen, magyarosan összedobva, pár hasábbal a falon ahova vetítettek. Rossz minőségben, rövid ideig. Közbe volt egy fal ahol mindig kiírtak ilyen nagy bölcsességeket. Állítom, hogy a fele nem is a kedves úrtól származik. Közbe pedig nagyon jó komoly zene szólt, amivel igazából semmi bajom nem lenne, csak éppen nem oda illet. Vagy, hogy mondjam? Egyszerüen nem illettek a művekhez. Fél óra alatt végignéztük a vetítést utána indultunk vissza. Próbáltam rávenni a lányokat, hogy csináljunk valamit, mert még tök korán van, de ők rohantak haza tanulni. Pedig egész héten nem írunk semmiből se! No, nem baj nekik tanulniuk kellet, szóval jöttünk haza... És most itt ülök, mert rohadtul semmi programom sincs, csak az esti edzés.