Nézegettem, hogy anno még milyen írásokat küldtem át drága tanáromnak, és nagyon furcsa összehasonlítani a régebbi írásképemet a mostanival. Sokat fejlődtem, bár még mindig nem vagyok egy művész.

Megtaláltam pár olyan írást is amire nem is emlékeztem, jesszus, mennyiszer kezdtem bele egy világmegváltó regénybe. De mindegyik annyira ugyanaz. Erdő, halottak, fantasy és egy kevésnyi szerelem. Sose írtam vidámat, vagy boldogat. Mindegyikben van egy kis borzongás, sötétség... Hiányoznak kicsit, de ezt a mostani flúgos gondolataimat is bele kéne valahogy gyömöszölnöm az egészbe, és már egészen meg is van, hogy hogyan.:) Gondolom ez kiváltképp érdekli az olvasókat, lehet, hogy az ilyesmi posztjaim miatt esett ekkorát a látogatottság...(haha, mert engem ez annyira érdekel.)

Nem igazán történt a koncert óta semmi se velem. Tanulok, készülök a dogákra, és megbeszéltem egy talit pár haverral, majd hét közben, mert a New Yorker-be, igen a New Yorker-be, -amit én szívem szerint egy vasgolyón lovagoló Mileyval szétrombolnék- van egy sapka, aminek xoxo felirata van, én meg vagyok annyira fanatikus exotic, hogy ki nem hagyható lehetőségnek tekintem ezt. Hm... cukin fogok kinézni az biztos, de ht a xoxo az xoxo.

Elkezdtem vinni a BTS-es oldalt, végül úgy döntöttem, hogy nem akarok én a blogba belepofátlankodni egy rajongói részt is, meg amúgy is TÁRSSZERKESZTŐKRE VAN SZÜKSÉGEM. A blogon meg én az egyetlen és örök vagyok, szóval értelem szerűen nyitottam egy másik oldalt: bts.gportal.hu

Egyre inkább beleszeretek Takaba meg az egész One Ok Rock-ba, olyan remek muzsikát szolgáltatnak, hogy a fejemnek kedve támad headbangelni.