Nem bírta volna ki, hogy ne játssza el, hogy ő dzsásztín bíbőr, mikor épp az óra elején vagyunk már. Így sikerült elérnünk, hogy a kellemes leghátsó padból, megérkeztünk az elsőbe, a tanár elé, kedves padtársammal. bahh.
Amúgy ma szünetben tanultam meg egy verset, amit a rákövetkező órán el is szavaltam, a szokásos lou-s hadarásommal. Izgulékony vagyok, nem tehetek róla.
Na, de vége lett a napnak, itthon végre kiplakátoltam az ajtómat, most nagyon meg vagyok elégedve a látványával. Nem mennek az egybefüggő mondatok, mert per pillanat izgulok, de hihetetlenül. Megyek fodrászhoz, és ilyen Andy-s lesz a hajam. 

Elszoktam a blogolástól, de nem baj, majd visszazökkenek a normális kerékvágásba, legalábbis remélem. Amúgy még mindig nem vettem senkinek se ajándékot, meg nem is csináltam. Na jó, a "húzottamnak" már megvettem a dezókat (tényleg csak én rövidítem így a dezodort?), mert minden tesi után másoktól kunyerál, szóval ez nem utalás, hogy büdös lenne, de ezt ő is tudja.

Valamikor meg kéne néznem a Hobbit új részét, mert amúgy is már LotR-t nézek minden egyes étkezésnél... Így sikerült, hogy két hét alatt csak a második rész elejéig jutottam el. Illetve a könyvet is már mióta olvasom, de egyszerűen nincs mikor olvasnom. Itthon gépezek, hogy beszélgessek a haverokkal, meg tanulok. Suliban  szünetekben szintén közösségi életet élek, aztán hazafele pedig nem sok a tömegközlekedés, így sétálás közbe csak zenét hallgatok....
Olyan furcsa, amikor kap az ember egy üzenetet, azzal a szöveggel, hogy: "Ugye tudod, hogy számíthatsz rám??:)" Jól esik, de kicsit kínosnak érzem, mert elnevetem magam, és nem tudom elhinni.