Egyre inkább érzem, hogy a zene a mindenem, főleg a one ok rock, és a skillet. Nem, nem estem depresszióba, pedig ez a két banda tart leginkább életben. De nem úgy... Ma is, olyan szörnyű kedvem lett, mire haza estem, hogy még egy teát se volt kedvem elfogyasztani. Zenét se akartam hallgatni, így csak aludtam egyet, majd mikor felkeltem (és sikeresen elkéstem edzésről, szóval nem mentem, ami miatt anyám kibukott) benyomtam a gépet, gondoltam írok egy bejegyzést, és nem sikerült eddig. Mert leragadtam a youtube-nál. Olyan vicces, mert nem mondanám, hogy ennek a két bandának hű de jó klippjei vannak (bár az oor-nak tényleg van pár jó...) no, de a lényeg, hogy csak néztem ahogy felbukkannak az újabb sorok, csak olvastam és a szám egyre inkább mosolyra húzódott. Még mindig érzem a nehéz követ a mellkasomba, ami húz lefelé. Az nem múlt el, de a közérzetem jó lett, és ezt a skilletnek köszönhetem, per pillanat. Panhead <3
Ma nem volt amúgy semmi különösebb dolog, bár rá kellet jönnöm sokadjára is, hogy utálom a plázákat, a tömeget, és az ünnepek előtti tömeget a plázákban. De legalább meg vannak az ajándékok, amiket kötelező szinten kellet megvennem, tehát egy cseppnyi szeretetem sincs benne, de nem bánom. Egy bunkó paraszt vagyok még mindig. Viszont a karácsony már rég nem a szeretet ünnepe, tehát mindegy.