Úgy érzem meghalok a fáradtságtól, de nem tehetem, mert a napomnak még koránt sincs vége. Kezdeném a legelején, tehát hajnali egy-két óra felé.
Haveroméknál voltam, felvettük az első videónk anyagát, mert kitaláltuk, hogy mi bizony vlogolni fogunk. Van neki egy ilyen fullcap-e, én meg nem bírtam ki, hogy fel ne vegyem... viszont így a gyorsan fölkapott egyetemistás dzsekis pulcsiban feszítve, JB-s hajjal olyan hihetetlen páwásan néztem ki, hogy az beszarás. No, mindegy, a lényeg, hogy megvan, meg lehet keresni, ha valaki megtalálja küldje el és kap hónaljcsikit...
Hajnali kettő-három felé beestem az ágyba, majd hatkor fel is keltem onnan, elkezdtem készülődni és összerakni az ajándékokat, mert én eddig képtelen voltam ezt a lépést megtenni.... Fél kilencre készen is lettem. Bevonszoltam a formás kis popsimat a suliba, ahol karácsonyi herce-hurca volt. Kiosztottam az ajándékokat, majd bezsebeltem én is párat.
Tíz fele elindultunk a kori pálya felé az egész osztállyal. Ekkor történt az első kalandunk.
A villamost majdnem lekéstük, de a fiúk előreszaladtak és beálltak az ajtajába. Mikor a teljes osztály felverekedte magát, igen nehezen, mert folyton ránk próbálta zárni a sofőr, bemondta, hogy mindenki lefelé, mert elrontottuk a villamost, nem tudja bezárni az ajtókat.
Olyan 5 perc után végül rendbe jött és el tudtunk indulni....
A korizás nagyon jó volt, Ödön és Alfréd, de inkább Ödön tanítgatott, vagy legalábbis próbált, a többiekkel pedig mentem egy-egy kört... Klassz volt, tényleg.
Visszafele Ödönnel mentünk ismét a villamoson, és Ödön megállója előtt pont felszállt 2 ellenőr a villamos jobb és bal oldaláról is. Ott fostam össze magamat, mert egyre csak közeledtek, nekem meg semmim se volt, szóval spuriztunk le onnan, mert már pont tőlünk akarták elkérni a jegyeket.... Izgi volt.
Most pedig hulla fáradtan gépelek, és aludni szeretnék, de húsz-harminc perc múlva indulunk színházba, mert felolvasó est lesz, és én is színpadra állok. Szurkoljatok!