Egyszerűen nem tudok mit írni. Nem tudom, hogy fogalmazzam meg azt a tényt, hogy úgy néz ki ismételten elszúrtam valamit. Olyan egyedül érzem magam, mert T. leszar. Igaza is van, most jegyezték el, minden tök hepí és csomóan imádják. Mostmár igazán elfelejt Most.... 

Beszélgetni akarok valakivel, de ez hazugság, mert az Ő társaságára vágyom. 

Meg akarnak fosztani tőle, el akarják venni. Pedig számomra talán ez a legértékesebb. Nem tudom mivel értem el, mit tettem érte... 
Pár napja voltam hallásvizsgálaton. Tudni kell rólam, hogy hallás károsult vagyok, és hallás javító készülékem is van. Amit mondjuk nem vagyok hajlandó hordani... A vizsgálaton kiderült, hogy legutóbb 2009-ben voltam, és azóta nem változott semmit se a hallásom, ennek kifejezetten örültem. Az orvos azt is mondta, hogy eredetileg nem is kéne nekem készülék, mert csak egy valamit nem hallok, és csak arra meg nem tud ráerősíteni... Viszont azt mondták, hogy várhatólag hamarabb fogom elveszteni a hallásom, sőt szinte biztos, hogy öreg koromra elvesztem. Emellett pedig mindenképp eltiltanak a fülhallgatótól, mind a kettő fajtától. 
Nem értem miért, eddig használtam, nem történt semmi, akkor most mi fog? Nem vehetik el tőlem a zenét. Ez az én oxigénem, a napi löketem, a mindenem. 
A szüleim nagyon komolyan veszik, és amint meglátnak fülessel a fejemen, szinte letépik rólam és jönnek a veszekedések. Törődjenek már bele, hogy az én életem, és én úgy rontom el, ahogy akarom. Tudom, csak aggódnak értem... Jók ők a maguk módján.
Mit tegyek? :c

Tudjátok megint rám köszöntött, ez a fingom sincs, ki vagyok, hangulat. Magamtól nem is jött volna, én pont most elégedtem meg magammal, végre kényelmes a saját bőrömben élni és a közérzetem is jobb lett. 
De persze, hogy ilyenkor jönnek a dolgok ezerrel, és én meg csak állok ott. Tudjátok ez olyasmi, hogy van egy zacskó chipsed, egy ember odajön és kér tőled, aztán jönnek a többiek is, és a végén ott állsz egy üres zacskóval a kezedben. 
Mindenki mondja, hogy ne játsszam meg magam, legyek már az, aminek megismert. 
Az öltözködés határoz meg mindent, ha fiús vagy, már lesüllyedtél, ha még tomboy is vagy akkor totál szégyen vagy. Az a szép, aki természetes szépség, és van egyedi stílusa, ami divatos és nem meghökkentő. Anyám ilyen, és elvárja, hogy én is ilyen legyek. De nem csak ő, hanem a teljes környezetem. Olyan zavaros és egyszerűen nem tudom.

Na, mindegy, veszélyes ide bármit is kiírni. Szerintem költözni fogok és nevet is váltok, pedig egyáltalán nem akarok, de idegesít, mint mondtam, hogy egy bizonyos személy olvassa a bejegyzéseimet. 

Jaj, ma találtam egy nagyon jó bandát. Hallgassátok meg, de tuti nem fog tetszeni. Mostanában sok új előadót találok, de most csak őket linkelem.

Vannak emberek akiknek örül az ember, ha érdeklődnek utána, de mindennek van egy határa. Tudja a blogom címét, a tumblimat, a fb-met, az instámat. Jó mondjuk ezek közül a tumbli/blog a fontos csak, de mégis. Ez már beteges, hogy így lenyomoz valaki. Honnan tudja? Miért érdeklem ennyire? Idegesít és megőrjít, hogy ennyire nem tud békén hagyni. Komolyan megfojt. Nem akarok naplót írni, nem akarom bezárni a blogot, nem akarok költözni (megjegyzem előző költözésem is miatta volt, de így is megtalált). Mit akar tőlem? Mit akar belőlem?

Na ilyenkor érzem, hogy fight for freedom van.

Egész nap ezen pörgött az agyam és úgy gondoltam hátha tudtok egy kis segitséget adni, vagy valami tanácsot. Szóval:

Le szeretném vágatni a hajam. De nem csak úgy pár centit, hanem... na ugye nekem kb lapockámig érő hajam van és ebből nem csak pár centit, hanem ilyen "fiús"-an eléggé sokat. Ilyesmi "frizurák" jöhetnének szóba:

A lényeg az lenne, hogy mondjatok nekem pro és kontra érveket, illetve tapasztalatokat. Fontos tény, hogy versenyszerüen sportolok illetve kicsit hullámosabb a hajam és barna. (Festeni nem szeretném.) Nektek melyik tetszik a legjobban? (sorszám)

Nagyon köszönöm a segítségeteket!:)