Kicsit elmaradtam ezzel a kihívással, de szerintem érthető, hogy 24.-én inkább a családdal voltam... Na de akkor itt is a következő kérdés: Szoktál hóembert építeni, hógolyózni?

Igen, ha esik a hó (márpedig idén ez egyenlőre kimarad). A hóembert mindig úgy építettük meg régebben öcsémmel, mint egy védelmező óriást. Adtunk a kezébe vízipisztolyt, az arca is gonoszul lett kirakosgatva a kavicsokból.... Szóval nálunk ilyen őrző-védő hóemberek szoktak lenni. Hógolyózni pedig a suliban szoktam, amikor az udvaron keresztül kell átmenni az egyik épületből a másikba.... A végén mindig csurom víz vagyok, de a többiek is. Ilyenkor vicces szokott lenni, ahogy épp hogy beesünk az óránkra, a tanár meg forgatja a fejét, eljátssza, hogy mérges, de közbe mindannyian tudjuk, hogy mosolyog. 

Mit érez, mit gondol? Hazudik, vagy tényleg ilyen egyszerű? Egy szép napot pont így kell elrontani, ahogy ő tette. Mi tetszik neki bennem, miért vagyok valakivel jó ember? Én. Én, aki a bunkóságáról híres. Miért gondol jó embernek? Miért segítek neki? Miért vagyok ilyen szörnyen szerencsétlen?

Gondoltam nagyot és merészet, illetve miért ne alapon, elkezdtem ezt a 7 napos kihívást a télről (miről másról?). Az első feladatom/kérdésem így hangzik: Szereted-e a telet? Miért?
Alapjáraton kifejezetten kedvelem  ezt az évszakot, mert a hangulata miatt sok emlék köt hozzá. Felejthetetlen számomra, amikor még kis felsősként azt hittük menők vagyunk, kijártunk a közeli játszóra (játszótér) és mindenfélét össze ökörködtünk, üvegeztünk, hógolyóztunk és a végén csuromvizesen bandukoltunk vissza a suliba. Alfréd meghívott egy automatás forrócsokira, majd beültünk rajzszakkörre. Ez igen élénken él bennem, és magam se tudom miért.... Télen lehet ugye popsitepsizni is. Mi ezt egy dombról csináltuk ami a lejtős útra vezetett, szóval enyhén sokszor majdnem elcsaptak minket a kocsik. Volt nálunk mindig TopJoy, a meggyes ízű. Ez volt a menők itala, mert üvegben volt, és majdnem úgy kellet kinyitni, mint a sört. (Amúgy egy egyszerű gyümölcslé volt.)
Ennyit a nosztalgiázásomról.
Ti hogy vagytok a téllel? 

Szóval úgy néz ki elkezdődött a szünet. Még mindig nincs hó, de azt állítják az okosok, hogy 23.-a környékén esni fog... Még mindig nincsenek meg az ajándékaim a szüleimnek, se öcsémnek... bár az övével erősen küzdök jelen pillanatban is. Anyunak eddig csak egy könyvet vettem, de kéne valamit csinálni neki is, meg apunak is. Ők mindig csak azt hajtogatják, hogy nem kell semmi, de egy verset akarnak igazából tőlem. Csak egy a bibi, mégpedig az, hogy én elfelejtettem a rímeket, kiverték belőlem, már csak a novellák mennek, és amúgy is, csak ilyen össze vissza rendezetlen mondatok voltak, melyeknek utolsó szavai helyesen csengtek. De ők ezt akarják, én viszont nem tudom megadni... Minek kell nekünk ez az ünnep?? 

Úgy érzem meghalok a fáradtságtól, de nem tehetem, mert a napomnak még koránt sincs vége. Kezdeném a legelején, tehát hajnali egy-két óra felé.
Haveroméknál voltam, felvettük az első videónk anyagát, mert kitaláltuk, hogy mi bizony vlogolni fogunk. Van neki egy ilyen fullcap-e, én meg nem bírtam ki, hogy fel ne vegyem... viszont így a gyorsan fölkapott egyetemistás dzsekis pulcsiban feszítve, JB-s hajjal olyan hihetetlen páwásan néztem ki, hogy az beszarás. No, mindegy, a lényeg, hogy megvan, meg lehet keresni, ha valaki megtalálja küldje el és kap hónaljcsikit...
Hajnali kettő-három felé beestem az ágyba, majd hatkor fel is keltem onnan, elkezdtem készülődni és összerakni az ajándékokat, mert én eddig képtelen voltam ezt a lépést megtenni.... Fél kilencre készen is lettem. Bevonszoltam a formás kis popsimat a suliba, ahol karácsonyi herce-hurca volt. Kiosztottam az ajándékokat, majd bezsebeltem én is párat.
Tíz fele elindultunk a kori pálya felé az egész osztállyal. Ekkor történt az első kalandunk.
A villamost majdnem lekéstük, de a fiúk előreszaladtak és beálltak az ajtajába. Mikor a teljes osztály felverekedte magát, igen nehezen, mert folyton ránk próbálta zárni a sofőr, bemondta, hogy mindenki lefelé, mert elrontottuk a villamost, nem tudja bezárni az ajtókat.
Olyan 5 perc után végül rendbe jött és el tudtunk indulni....
A korizás nagyon jó volt, Ödön és Alfréd, de inkább Ödön tanítgatott, vagy legalábbis próbált, a többiekkel pedig mentem egy-egy kört... Klassz volt, tényleg.
Visszafele Ödönnel mentünk ismét a villamoson, és Ödön megállója előtt pont felszállt 2 ellenőr a villamos jobb és bal oldaláról is. Ott fostam össze magamat, mert egyre csak közeledtek, nekem meg semmim se volt, szóval spuriztunk le onnan, mert már pont tőlünk akarták elkérni a jegyeket.... Izgi volt.
Most pedig hulla fáradtan gépelek, és aludni szeretnék, de húsz-harminc perc múlva indulunk színházba, mert felolvasó est lesz, és én is színpadra állok. Szurkoljatok!