Csütörtökön nagyon szerettem volna írni, mert eléggé esemény dús napom volt, és most már egyre jobban bánom, hogy, nem tettem meg ezt a lépést, mert érdekes lenne összehasonlítani a mostani hangulatommal. 
Csütörtökön, tesin, ugráltunk. Eleinte csak a bordásfal legtetejéről egy nagy matracra, majd egy 6-7 m magas ablakból is, szintén a matracra. Hihetetlen jó volt, olyan adrenalin túladagolásos. Ez most teljesen értelmetlen kijelentés volt. Szóval nagyon élveztem, 3x ugrottam, és csak az utolsónál estem kicsit rosszul. Ennek pénteken meg is lett a következménye, alig bírtam mozogni, de azért el kellet mennem edzésre, meg suliba is, mondjuk a rajzot kihagytam (erről majd később). Elmentünk este dokihoz, és elmondta, hogy a teljes hát és nyak izomzatom be van gyulladva. Kaptam ilyen menő nyakörvet is, mint ami a Kínos c. sorozatban volt a csajon, tudjátok. Meg cuki rózsaszín tépeket a hátamra. Rajtam van perpillanat az "X". xdd Oké, ez nem vicces, mert nagyon fáj. Ma volt meccsem, amit emiatt ki kellet hagynom....:s 
Extra szar ez az egész, de hát ez van, én voltam olyan hülye, hogy ott ugráltam... pedig akkor nagyon jó volt. 

Mostanában...haha, szóval úgy ebben az évben nagyon sokat fáj/fájt a hasam. A mikulás miatt amúgy is sokszor kellet hazamennem annyira fájt már régebben is, de mostanában egyre inkább össze vissza vagyok. Másképp fáj és akkor is, amikor épp nincs is meg. Tudom ez nem sokakat érdekel, illetve kicsit talán...sőt túlságosan is részletes, de per pillanat nem vagyok azon az állásponton, hogy ez zavarna. Szóval már tavasszal nagyjából rájöttünk, hogy laktóz érzékeny vagyok. De nem súlyosan, tehát mértékkel, de továbbra is fogyasztottam mindenféle tejterméket, már ez is nehéz volt nekem, mivel imádom a tejet. Nem véletlenül kiskorom óta az egyik kedvenc állatom a tehén. A nyáron mintha elmúlt volna, de most szeptemberbe vissza jött, de nagyon durván. Már semmilyen tejterméket se tudok elfogyasztani anélkül, hogy utána ne menne a hasam, ne hánynék, vagy ne fájna, görcsölne a hasam. Egy tej imádónak ez mekkora csapás?
Ki kéne vizsgálni, de nem akarok elmenni, mert ahhoz vérvétel is kell. Én pedig tűfóbiás vagyok, nagyon durva szinten. Hiába kérdezik: Mitől félsz? Csak egy szúrás... De én rettegek.

Nézegettem, hogy anno még milyen írásokat küldtem át drága tanáromnak, és nagyon furcsa összehasonlítani a régebbi írásképemet a mostanival. Sokat fejlődtem, bár még mindig nem vagyok egy művész.

Megtaláltam pár olyan írást is amire nem is emlékeztem, jesszus, mennyiszer kezdtem bele egy világmegváltó regénybe. De mindegyik annyira ugyanaz. Erdő, halottak, fantasy és egy kevésnyi szerelem. Sose írtam vidámat, vagy boldogat. Mindegyikben van egy kis borzongás, sötétség... Hiányoznak kicsit, de ezt a mostani flúgos gondolataimat is bele kéne valahogy gyömöszölnöm az egészbe, és már egészen meg is van, hogy hogyan.:) Gondolom ez kiváltképp érdekli az olvasókat, lehet, hogy az ilyesmi posztjaim miatt esett ekkorát a látogatottság...(haha, mert engem ez annyira érdekel.)

Nem igazán történt a koncert óta semmi se velem. Tanulok, készülök a dogákra, és megbeszéltem egy talit pár haverral, majd hét közben, mert a New Yorker-be, igen a New Yorker-be, -amit én szívem szerint egy vasgolyón lovagoló Mileyval szétrombolnék- van egy sapka, aminek xoxo felirata van, én meg vagyok annyira fanatikus exotic, hogy ki nem hagyható lehetőségnek tekintem ezt. Hm... cukin fogok kinézni az biztos, de ht a xoxo az xoxo.

Elkezdtem vinni a BTS-es oldalt, végül úgy döntöttem, hogy nem akarok én a blogba belepofátlankodni egy rajongói részt is, meg amúgy is TÁRSSZERKESZTŐKRE VAN SZÜKSÉGEM. A blogon meg én az egyetlen és örök vagyok, szóval értelem szerűen nyitottam egy másik oldalt: bts.gportal.hu

Egyre inkább beleszeretek Takaba meg az egész One Ok Rock-ba, olyan remek muzsikát szolgáltatnak, hogy a fejemnek kedve támad headbangelni.

Úgy érzem életemben elsőnek voltam igazán egy koncerten. Ülő helyünk volt, de a végére már haverommal mi is felpattantunk, tapsoltunk, ördög villát mutogattunk, meg minden. Hiába a kpopperség, azért mégis csak a véremben van a rocker élet érzés....
Igen, most jöttem Nickelback koncertről, és hihetetlenül rohadt brutális jó volt!
Egyik haverommal mentem, név szerint, Krisszel. Nagyon élveztük, és nem tudok igazából mit nyilatkozni. Élőben még jobb, és nagyon nagyot üt. Ráadásul az előzenekar a Skillet volt, amit persze, hogy mindketten nagyon szeretünk, szóval már ott beindult a buli.
Kifelé menet pedig nem sajnáltuk a pénzt egy-egy pólóra, szándékosan ugyan olyat vettünk. Van egyen pólónk! xd

Csak le szeretnék ülni, inni egy teát, és írni. Olyan nagy kérés ez?