Mostanában sokat gondolkozok rajta, hogy küldjek e Neki ajándékot karácsonyra, meg születésnapjára. Régebben olyan jóban voltunk, most meg nem is beszélünk. Azt mondta megváltoztam, már nem vagyok az aki régen, és megbámtódott. Már nem kíváncsi rám, de én rá igen, és nyáron megígértem neki, hogy lerajzolom neki Finn-t. Megtegyem? Én szeretném lerajzolni, de félek , hogy ugyanazt a szituációt érném el, mint fél éve, csak másik szemszögből és más karakterekkel. 

Rajzoljam meg neki és küldjem el? Valaki segítsen...
u.i.: csnáltam vendégkönyvet ·· az extrákban eléritek.

Egyre inkább érzem, hogy a zene a mindenem, főleg a one ok rock, és a skillet. Nem, nem estem depresszióba, pedig ez a két banda tart leginkább életben. De nem úgy... Ma is, olyan szörnyű kedvem lett, mire haza estem, hogy még egy teát se volt kedvem elfogyasztani. Zenét se akartam hallgatni, így csak aludtam egyet, majd mikor felkeltem (és sikeresen elkéstem edzésről, szóval nem mentem, ami miatt anyám kibukott) benyomtam a gépet, gondoltam írok egy bejegyzést, és nem sikerült eddig. Mert leragadtam a youtube-nál. Olyan vicces, mert nem mondanám, hogy ennek a két bandának hű de jó klippjei vannak (bár az oor-nak tényleg van pár jó...) no, de a lényeg, hogy csak néztem ahogy felbukkannak az újabb sorok, csak olvastam és a szám egyre inkább mosolyra húzódott. Még mindig érzem a nehéz követ a mellkasomba, ami húz lefelé. Az nem múlt el, de a közérzetem jó lett, és ezt a skilletnek köszönhetem, per pillanat. Panhead <3
Ma nem volt amúgy semmi különösebb dolog, bár rá kellet jönnöm sokadjára is, hogy utálom a plázákat, a tömeget, és az ünnepek előtti tömeget a plázákban. De legalább meg vannak az ajándékok, amiket kötelező szinten kellet megvennem, tehát egy cseppnyi szeretetem sincs benne, de nem bánom. Egy bunkó paraszt vagyok még mindig. Viszont a karácsony már rég nem a szeretet ünnepe, tehát mindegy. 

Nem bírta volna ki, hogy ne játssza el, hogy ő dzsásztín bíbőr, mikor épp az óra elején vagyunk már. Így sikerült elérnünk, hogy a kellemes leghátsó padból, megérkeztünk az elsőbe, a tanár elé, kedves padtársammal. bahh.
Amúgy ma szünetben tanultam meg egy verset, amit a rákövetkező órán el is szavaltam, a szokásos lou-s hadarásommal. Izgulékony vagyok, nem tehetek róla.
Na, de vége lett a napnak, itthon végre kiplakátoltam az ajtómat, most nagyon meg vagyok elégedve a látványával. Nem mennek az egybefüggő mondatok, mert per pillanat izgulok, de hihetetlenül. Megyek fodrászhoz, és ilyen Andy-s lesz a hajam. 

Elszoktam a blogolástól, de nem baj, majd visszazökkenek a normális kerékvágásba, legalábbis remélem. Amúgy még mindig nem vettem senkinek se ajándékot, meg nem is csináltam. Na jó, a "húzottamnak" már megvettem a dezókat (tényleg csak én rövidítem így a dezodort?), mert minden tesi után másoktól kunyerál, szóval ez nem utalás, hogy büdös lenne, de ezt ő is tudja.

Valamikor meg kéne néznem a Hobbit új részét, mert amúgy is már LotR-t nézek minden egyes étkezésnél... Így sikerült, hogy két hét alatt csak a második rész elejéig jutottam el. Illetve a könyvet is már mióta olvasom, de egyszerűen nincs mikor olvasnom. Itthon gépezek, hogy beszélgessek a haverokkal, meg tanulok. Suliban  szünetekben szintén közösségi életet élek, aztán hazafele pedig nem sok a tömegközlekedés, így sétálás közbe csak zenét hallgatok....
Olyan furcsa, amikor kap az ember egy üzenetet, azzal a szöveggel, hogy: "Ugye tudod, hogy számíthatsz rám??:)" Jól esik, de kicsit kínosnak érzem, mert elnevetem magam, és nem tudom elhinni. 

Igen, mint láthatjátok, visszatértem. Ismét itt a frissen mosott lou írások teregetője, újra fényesítve, mert új kinézetet kapott. Igazából egy nagyon egyszerűcske dizinek tűnik, de én napokat szenvedtem vele, főleg a háttérrel. Ez amúgy az Epik High egyik albumának borítója is. Most ők kerültek a főszerepbe, de leginkább Tablo, mert mostanában sokat segített nekem a zenéjük (a zenéje)....

Hiányoztatok, be kell, hogy valljam. Az, hogy minden nap pötyögjek, és elmondhassam azokat a picike élményeket, amiken mások csak néznek, hogy "Ennyire unalmas életed van?". Nem sok ember kéri, hogy meséljek magamról, az életemről. Senki nem akar megismerni, de mást se. Erre ez elmúlt hetekben jöttem rá, amíg nem volt blogom. Olyan felszínes kapcsolatokat ápolunk a legtöbben, hogy most karácsonykor, ha nem egy igazán karakteres személy a kedves barátod, biztos, hogy valami tömegcikkel tudsz csak "kedveskedni" neki. Na ja, mostanában nincs a legjobb kedvem, bár ez inkább ingadozó.

Emlékszetek Flórára? Szombaton csak random felhívtam, megbeszéltünk egy talit és kibékültünk. Annyit nevettünk és szórakoztunk, hogy elment a teljes délután és kora esti időszak.

Nemrégiben megjöttek az ebayről rendelt cuccok. Kicsit mérges vagyok, mert az 's'-es felnőtt pasi gatyám helyett, egy xl-est küldtek, de sebaj, majd anyuval összevarrogatjuk,  hogy hordható legyen számomra. Amúgy még érkezett egy G-Dragon album, amit nagyon imádok (még jobban a hozzá járó posztert, haha) és a legeslegnagyobb kedvencem a One Ok Rock karkötőm, amit azóta nem lehet levarázsolni a kezemről, amióta megérkezett. 

Annyi mindent szeretnék mondani, de mégsincs mondanivalóm. Ma voltam anyuval vásárolni, vettünk pulcsikat, meg tücsköt a gekkóknak... ja és amerikai fánkot. Tudjátok azt a színes cukormázast. Műanyag szar az egész, de azért finom.  Itthon kipucultuk a terráriumot. Anyuékat már sikeresen megpuhítottam a nyulak felé, szóval a nyárra lehet, hogy meg lesz...:) Mindenki kérdezi anyutól, hogy mi van velem. Azt hiszik az emberek, hogy bajom van, hogy kamasz vagyok aki leszar mindent és irányíthatatlan, hogy olyan tömeg vagyok...
Anyum még abba is belement, hogy a mikulás bácsitól fake ajak pc-t kapjak. Végül is attól nem sok bajom lesz, és bármikor nyomtalanul eltüntethetem. 
Azt hiszem most sikerült egy kicsit talpra állnom, és mostmár talán sínen lesz a tanulásom is. 
Skilletbuzi vagyok nagyon durván, éjjel-nappal tudom őket hallgatni.